A MŰHELYBEN A MÉHKASAULA

MMIX.I.X.

2009.01.10. szombat 19 h.
Székesfehérvár, Ady E. u. 11.
Belépő: 1000 Ft (csak a koncertre)

A program:

19. h.
zSanko (make) kiállításmegnyitó
megnyitja Arany Gold Zoltán (make)
(a kiállítás január 31-ig látható)

lounge a kávézóban: dj elf (make)

l'intérieur de la lumière
(fény enteriör)
(Méhkas Dia Projekt)
 Ezen az estén zSanko festett üvegképeit vetítjük.

Infra III.
Egyesületünk az OKM – PANKKK támogatásával hang és fénytechnikai berendezéseket szerzett be. A cucc most debütál, s ezzel lezárul e pályázati projekt nyilvános része.

20.30. h. Lovasi-Lackfi-Heidl koncert

Különleges találkozások eredménye az a Hangzó Helikon sorozatban megjelent album, amelyen Lovasi András énekli Heidl György zeneszerző (eszmetörténész, egyetemi oktató) Lackfi János verseire írt dalait. A kortárs költő és két nemzedéktársa „füstös-merengős, itt-ott egészen amerikai ízű, helyenként jazzel bolondított” produkciót hozott létre (Pesti Műsor), amely a mai negyvenesek keserű-ironikus, de nem reményvesztett világszemléletében fogant. A koncertműsor a lemezhez képest újdonságokkal is szolgál, hiszen valódi „szupergroup” áll színpadra. Lovasi András most „csak” énekel, Heidl György akusztikus és elektronikus gitáron játszik, a zongoránál az After Crying-alapító, ma már főként akusztikus zenét komponáló és előadó Vedres Csaba ül, gitáron közreműködik az egyébként virtuóz hegedűsként ismert Szabó Attila, a Csík Zenekar prímása, az alapokat pedig két fiatal tehetség biztosítja, Drapos Gergő basszusgitáros (Amorf Ördögök, Péterfy Bori Love Band), valamint Gáspár Gergő dobos. A műsor kiegészül Lovasi András és Vedres Csaba dalaival, valamint Heidl Györgynek a lemezen nem hallható szerzeményeivel.

zárás: 01 h.

Támogatók:
Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata
Nemzeti Civil Alapprogram
PANKKK
Oktatási és Kulturális Minisztérium

A programokról bővebben:

Lovasi András a Heidl-Lackfi dalokról

Ezen az albumon nem vagyok szerző, nem játszom semmilyen hangszeren, nem nagyon ordítozom, tehát semmi olyat nem csinálok, amit a Kispál és a Borz zenekarban. Sokan, akiknek mutattuk a felvételeket, nem hitték el, hogy én énekelek. Ennek örülök. Régi vágyam volt, hogy csak amolyan szócsőként elmondjam más gondolatait. Mint ahogyan az is - ez még visszavan -, hogy valahol a háttérbe húzódva játsszak, néha belehuhogjak egy refrénbe, hogy huhú, és legyen időm összemosolyogni a dobossal, hogy „de jók vagyunk, mi?”. Na és persze mindig szerettem, ha a dolgok úgy állnak össze, mintha eleve így kéne lenniük, ha egyszerűen csak összesimulnak, mint a hullámok a parton.
Van a Gyuri barátom, akivel valamikor szomszédágyasok voltunk a hadseregben, és mindig beleettem a kajájába, és egy Tarack nevű zenekarba beválogattak minket, hogy képviseljük művészi szpartakiádokon a pécsi tüzérezredet. Aztán a helyi helyőrségi otthonban játszottunk mindenféle slágereket, báli zenét, még néha lakodalmakat is. Cserébe minden hétvégén kinn voltunk. Néha én gitároztam, néha Gyuri, a nehezebbeket Ő, akkor én basszusoztam, aztán cseréltünk, néha lejárt besegíteni a Brautigam (nem sokkal később ő lett a Kispál dobosa), hogy az igazi katona-dobos el tudjon lógni haza. Szép sötét 80-as évek közepe volt, egyszerre reménytelen és bután tompa, de már semmi se annyira félelmetes, hogy ne lehessen vicces. Így utólag főleg, de már akkor is rengeteget röhögtünk például a videodiszkón, ahol gyakran kötöttünk ki egy-egy tartalmas szolgáltatásunk után. (Ugye, az olyan hely volt, ahol az emberek tánc közben nézték a felső sarokba rögzített tévét, ahol az éppen játszott szám klipje ment, másolt-pirosan). Aztán leszereltünk, egyetem, nekem jött a Kispál, Gyuriból meg főleg egyházatyákat fordító filosz lett, és ma annak a tanszéknek a vezetője, ahová valaha járt. Néha persze találkozgattunk, megbeszéltük a világ folyását, borozás, miegyéb. Aztán pár éve újra elkezdett sokat gitározni, ötletek, dalvázlatok születtek, amikhez Lackfi-verseskötetekből talált szövegeket. Mivel nem dalol olyan „szépen” mint én, megkért, énekeljem fel ezeket a szobájában.
Aztán tavaly év végén a fellépéseink előtt, Gryllus Danival futottam össze a Müpában, kérdezte, hogy volna-e kedvem a sorozatukba egy albumot készíteni. Volt, és lassan eszembe jutott, hogy mi épp egy verslemezen dolgozunk, meg közben az is kiderült, hogy Lackfi János gyakori közreműködője a Kaláka koncerteknek – na, erre írtam az előbb a hullámos hasonlatot.
Remélem, Önöknek legalább annyi örömet okoz majd az album hallgatása, mint amennyit nekünk az elkészítése jelentett.

Lovasi András

Öt éve, nyáron egyesületünk fotósaiból megalakult a Méhkas Dia Projekt. A 2004-es FEZEN - en mutatkoztunk be a közönségnek, azóta bővül az anyag. Most a hely hangulatához illően vetítjük be a Műhelyben kialakított "belső tért", egy tucat vetítővel.